-Nyugi Amber!Gondolkozz!Ezt is megoldod,ahogy minden mást.-mondtam magamban
A pasi felé fordultam és egy darabig nézegettem.Nem ismerem,fogalmam sincs ki lehet.Nagydarab,kitetovált,kopasz férfi,aki a negyvenes éveiben járhatott.Gyorsan letakartam a halott embert,majd a telefonomért nyúltam.Bepötyögtem Bella számát és hívni kezdtem.Kicsöng,kicsöng,kicsöng és nem veszi fel!Miért is venné?
Eltelt pár óra,amikor az ajtó kicsapódott.Bella állt ott.
-Gyere velem!Most!-utasított
-Miért mennék veled?Egy gyilkossal!-néztem rá szúrós tekintettel.
-Jó akkor maradj itt,de garantálom,hogy meghalsz.-és ellépett az ajtótól
-Várj!-kiáltottam utána-Megyek,de ígérd meg,hogy mindent elmondasz.Egy ideig váratott majd hirtelen rávágta:
-Rendben.
Utána siettem és,ahogy csak tudtam rohantam.Soha nem voltam jó futó és nem is leszek az,de most ez életbevágó volt.Gyenge lábaim alig bírtak már el,a levegőt egyre nehezebben vettem és ha még nem lenne elég az eső is nekiállt szakadni.Vagy 20-25 percen át futottunk.Bella hátra pillantott,majd megragadta a csuklóm és egy épületbe rángatott.
-Hol vagyunk?-kérdeztem a csuklómat dörzsölve,ugyanis fájt,ahogy szorongatta.
-Egy ismerősöm házában aki most épp elutazott.-vonta meg a vállát unottan.
Ahogy jobban körülnéztem láttam,hogy egy kis előszoba szerűségben voltunk.Látszott rajta,hogy régen használták mert a bútorok elég porosak voltak.Nem mondanám olyan luxus villának ezt az építményt,inkább csak egy kis szerény egyszemélyes házacskának.Amíg én körülnéztem,addig Bella idegesen keresett valamit az asztalon a sok holmi közt ami szanaszét volt dobálva.
-Ez az!-ragadott meg egy kulcsot,majd egy elégedett vigyor jelent meg az arcán.A bejárati ajtóhoz sietett és gondosan bezárta.
-Gyere.-mondta,aztán egy ajtó felé vette az irányt.
-Itt töltjük az egész éjszakát.Holnap reggel meg elhúzunk.-mondta és kinyitotta az ajtót.Egy hálószobában találtuk magunkat.Ezt sem mondanám nagy számnak,egyszerű fakó színek és kicsi.Épp akkora,hogy elférjen benne egy normál méretű francia ágy és egy kisebb szekrény.Bella 180 fokos fordulatot vett és elindult kifelé.
Most..-kezdett volna bele mondandójába,de ezúttal én ragadtam meg a csuklóját.
-Megígérted,hogy mindent elmondasz!-néztem rá nagy szemekkel.
-Ahj...-hajtotta le a fejét gondolván,hogy most már a játéknak vége!-oké.-egyezett bele.Lassan leült az ágyra majd én letelepedtem mellé.
-Szóval?-néztem rá kérdően
-Három éve kezdődött,akkor még nem laktál ott nálam.Nem volt pénzem és én már akkor önálló életet éltem.Egy diszkóban találkoztam Harryvel,aki ma már a főnököm.Felajánlotta,hogy munkát ad nekem.Pontosan elmondta miről van szó,de nekem kellett a pénz és igen,bele mentem ebbe a szörnyűségbe.Még van 4 "munkatársam" Niall,Liam,Zayn és Louis.Általában így hatan dolgozunk.Rengeteg embert öltünk meg!Már bűntudatom van,főleg most,hogy neked is elmondtam.Rettenetesen sajnálom,hogy belekevertelek és most kockáztatom az életed!És a pasi akit a házban hagytunk azt meg kellett volna ölnöm,de nem jött össze így követett hazáig.Muszáj volt lelőnöm mert,ha nem teszem mindkettőnket megölhette volna!-Könnycseppek folytak végig az arcán,majd a combomra hajtotta fejét és zokogni kezdett.A szívem szakadt meg érte amikor ezt mesélte és már egyáltalán nem haragudtam rá.Bella már egy jó ideje keservesen sírdogált megbánva azokat amiket tett amikor valaki dörömbölni kezdett a ház bejárati ajtajánál...
A pasi felé fordultam és egy darabig nézegettem.Nem ismerem,fogalmam sincs ki lehet.Nagydarab,kitetovált,kopasz férfi,aki a negyvenes éveiben járhatott.Gyorsan letakartam a halott embert,majd a telefonomért nyúltam.Bepötyögtem Bella számát és hívni kezdtem.Kicsöng,kicsöng,kicsöng és nem veszi fel!Miért is venné?
Eltelt pár óra,amikor az ajtó kicsapódott.Bella állt ott.
-Gyere velem!Most!-utasított
-Miért mennék veled?Egy gyilkossal!-néztem rá szúrós tekintettel.
-Jó akkor maradj itt,de garantálom,hogy meghalsz.-és ellépett az ajtótól
-Várj!-kiáltottam utána-Megyek,de ígérd meg,hogy mindent elmondasz.Egy ideig váratott majd hirtelen rávágta:
-Rendben.
Utána siettem és,ahogy csak tudtam rohantam.Soha nem voltam jó futó és nem is leszek az,de most ez életbevágó volt.Gyenge lábaim alig bírtak már el,a levegőt egyre nehezebben vettem és ha még nem lenne elég az eső is nekiállt szakadni.Vagy 20-25 percen át futottunk.Bella hátra pillantott,majd megragadta a csuklóm és egy épületbe rángatott.
-Hol vagyunk?-kérdeztem a csuklómat dörzsölve,ugyanis fájt,ahogy szorongatta.
-Egy ismerősöm házában aki most épp elutazott.-vonta meg a vállát unottan.
Ahogy jobban körülnéztem láttam,hogy egy kis előszoba szerűségben voltunk.Látszott rajta,hogy régen használták mert a bútorok elég porosak voltak.Nem mondanám olyan luxus villának ezt az építményt,inkább csak egy kis szerény egyszemélyes házacskának.Amíg én körülnéztem,addig Bella idegesen keresett valamit az asztalon a sok holmi közt ami szanaszét volt dobálva.
-Ez az!-ragadott meg egy kulcsot,majd egy elégedett vigyor jelent meg az arcán.A bejárati ajtóhoz sietett és gondosan bezárta.
-Gyere.-mondta,aztán egy ajtó felé vette az irányt.
-Itt töltjük az egész éjszakát.Holnap reggel meg elhúzunk.-mondta és kinyitotta az ajtót.Egy hálószobában találtuk magunkat.Ezt sem mondanám nagy számnak,egyszerű fakó színek és kicsi.Épp akkora,hogy elférjen benne egy normál méretű francia ágy és egy kisebb szekrény.Bella 180 fokos fordulatot vett és elindult kifelé.
Most..-kezdett volna bele mondandójába,de ezúttal én ragadtam meg a csuklóját.
-Megígérted,hogy mindent elmondasz!-néztem rá nagy szemekkel.
-Ahj...-hajtotta le a fejét gondolván,hogy most már a játéknak vége!-oké.-egyezett bele.Lassan leült az ágyra majd én letelepedtem mellé.
-Szóval?-néztem rá kérdően
-Három éve kezdődött,akkor még nem laktál ott nálam.Nem volt pénzem és én már akkor önálló életet éltem.Egy diszkóban találkoztam Harryvel,aki ma már a főnököm.Felajánlotta,hogy munkát ad nekem.Pontosan elmondta miről van szó,de nekem kellett a pénz és igen,bele mentem ebbe a szörnyűségbe.Még van 4 "munkatársam" Niall,Liam,Zayn és Louis.Általában így hatan dolgozunk.Rengeteg embert öltünk meg!Már bűntudatom van,főleg most,hogy neked is elmondtam.Rettenetesen sajnálom,hogy belekevertelek és most kockáztatom az életed!És a pasi akit a házban hagytunk azt meg kellett volna ölnöm,de nem jött össze így követett hazáig.Muszáj volt lelőnöm mert,ha nem teszem mindkettőnket megölhette volna!-Könnycseppek folytak végig az arcán,majd a combomra hajtotta fejét és zokogni kezdett.A szívem szakadt meg érte amikor ezt mesélte és már egyáltalán nem haragudtam rá.Bella már egy jó ideje keservesen sírdogált megbánva azokat amiket tett amikor valaki dörömbölni kezdett a ház bejárati ajtajánál...
